| A lábadozás ideje. Megtorpansz |
| a kert előtt. Nyugalmas sárga fal |
| kolostorcsendje háttered. Kezes |
| szellőcske indul a füvek közűl, |
| s mintha szentelt olajjal kenegetnék, |
| érzékeid öt meggyötört sebe |
| enyhületet érez és gyógyulást. |
|
| Bátortalan vagy s ujjongó! Igen, |
| gyermekien áttetsző tagjaiddal |
| a nagyranőtt kendőben és kabátban, |
| mint Karamazov Aljosa, olyan vagy. |
|
| És olyan is, mint ama szelidek, |
| kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy, |
| oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már, |
| csak ragyogni a novemberi napban, |
| és illatozni toboz-könnyüen. |
| Csak melegedni, mint az üdvözültek. |
|
Szigliget, 1958. november |
|