| Egyedül vagyok, mire megjössz, |
| csak tollpihék az üres ólban, |
| csak csillagok az ég helyett. |
|
| a hulladék közt kapirgálva |
|
| Az lesz a tökéletes béke. |
|
| kezdettől fogva neked készűlt |
|
| Mint tagolatlan kosárember, |
| nincs karja-lába már a vágynak, |
| csupán ziháló törzse van. |
|
| Mindenem veszve, mire megjössz, |
| se házam nincs, se puha ágyam, |
| zavartalan heverhetünk majd |
| a puszta elragadtatásban. |
|
| Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! |
| Ha gyenge vagy, végem van akkor. |
| Ágyban, párnák közt, uccazajban |
| iszonyu lenne fölriadnom. |
|
(Pilinszky a verset 1978-ban Ingrid Ficheux-nek ajánlotta.) |