Ferenczy Béninek
Cserbenhagyott tulajdon tested, |
már nem bírták és szakadozva |
|
Mint ágaskodó riadt csorda, |
|
Már csak az eszeveszett csókok |
egy-egy menekvő szívverésed |
|
Nem érdemelhetett kegyelmet, |
le kellett csontjaidról marjad |
|
hogy méltó lehess a halálhoz, |
ki öledben fészket rakott. |
Időtlen gyásszá csupaszodtál. |
S ő harmadnap föltámadott. |
|
|