Téli ég alatt^*

Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok

jeges tüzet kavarnak,

az irgalmatlan ég alatt

hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován

kicsordul árva számon.

Mivé is lett az anyatej?

Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok,

mindegy mi jön, csak jöjjön.

Oly engedelmes, jó leszek,

végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,

nincsen ki megsegítsen,

nem vált meg semmi szenvedés,

nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet

se egyszerűbb, se szörnyebb:

lassan megindulnak felém

a bibliai szörnyek.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]