| Bátran viseld magányodat, |
| ne hagyd a sorsod csillagokra, |
|
| Vállad két éber sarka közt |
| tudom, több vagy mindannyiunknál, |
|
| Légy hát, akár az állatok, |
| oly nyersen szép és tiszta, |
| bátran figyelj, mint ők figyelnek |
|
| S egy éjjel, magad sem tudod, |
| feljönnek benned napjaid, |
|
| az este nem lel senki rád, |
| csak én látlak. Vagy én se. |
|
|