| Tág szemmel már csak engemet figyel, |
| mint néma tó a néma csillagot, |
| nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis |
| ha megölném is, hinné: jó vagyok. |
|
| Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! |
| az övé lenni, ha nem is egészen; |
| megváltanám egy futó, tiszta csókkal, |
| hisz egyek voltunk rég a drága mélyben. |
|
| Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom, |
| éreznem újra félszeg, gyenge vállát, |
| irgalmazz meg szegénynek és nekem, |
| szivemben nincs már más, mint durva dárdák. |
|
| Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben, |
| kis békezászló, oltalmat keres, |
| oldj fel maró, magányos bánatomból, |
| ha senkiért, az anyámért szeress. |
|
|