Búcsúzás
|
„Ne tudja más, ne hallja más,
örökre szól a búcsúzás.”
(N. Mihalkov-parafrázis)
|
| Ég veletek, barátaim, vége a dal- |
| nak. Engem most már vár a ravatal. |
| Lehettem volna jobb, szorgalmasabb, |
| de sajnos ennyire futotta csak. |
| Kár, hogy így van, jó volna élni még, |
| másrészt, belátom, ennyi is elég, |
| nincs rá okom – nem elégedetlenkedem: |
| tartalmas és szép volt az életem. |
| S mint bársonyon smaragdok, jáspisok, |
| drága hónapok ékköve ragyog |
| még káprázó, boldog szemem előtt, |
| ajándék minden reggel, délelőtt, |
| kiélvezem a maradék időt, |
| mint ínyenc a húsos cubákokat |
| – csontig lerágom végnapjaimat. |
|
|