Rímek

Mint egy féltucat büdös fogú Stasis a nyakamba liheg egy szakasz metastasis de minek?! Élni. Félni. Kefélni. Ebből áll az élet. Ó, jöjj már, édes Halál. Élek még, de minek? Vagyok. De senkinek. A hőség ellenére lefagyott agyam. Meghalni is fáradt vagyok – csak csupa bágyadt ötlet jön elő. Megdermedt a vesémben a velő. A faszom lóg, elittam az eszem, de mindennapi szeszem beveszem. Kínomra ez legyen a tiszta rím, most van söröm, de nincs Marim. Magából rímeit unottan ontja tulajdon ellentéteinek metszéspontja. A nő kibelez és bekebelez. Hát mondjátok meg – miért gyönyör ez?