Kis elégia

Kedves Mihály s Dezső, egy részét már tudom   annak, amit ti tudtatok, elindultam a ti utatokon, elkezdtelek titeket óvatosan követni. S nem is vacog a fogam, legalábbis nem nagyon. Utánozhatatlan féregmozgásomat,   ahogy így rákmenetben hátrálok, hátrálok, kívülebbre szünetlen (vagy inkább lebegek, pangó vizen moszat?),   nem csinálja utánam egyőtök sem. Éldeklem – tán ez a helyes kifejezés,   és elmúlattat ez a sok álzárlat, nem-jövő befejezés, halasztott halasztás, nem látványos lefejezés.   Kiváró taktika. Nem huszár-attak.