Nagyapám abgangja

Már nem ismert meg senkit. A lába és a feje egyenletesen, gyorsan reszketett. Én a felmenőim között álltam ágyánál, és azon morfondíroztam, hogyan sokkolom majd a felmenőimet, hiszen kénytelen leszek közölni velük, hogy a Papának már annyi. És akkor átsuhant egy nővérke a kórtermen, a nagyapám feléje fordította tekintetét, és tagoltan, érthetően így szólt: „Köszönöm, kisasszony, minden nagyon finom volt.” Hajnalban exitált. Most már soha nem fogom megtudni: miféle „minden” és milyen értelemben volt „nagyon finom”.