A nagy utazás

Már november nyolcadika van, ez jó, mert akkor valahogy kijövünk abból az ötvenötezerből, ami még van a hó végéig, meg esetleg még ez-az be is jön, és ha se be nem jön semmi, se ki nem jövünk, akkor még mindig lehet kölcsönkérni, merthogy Gyuri bácsinak és Mari néninek van bankbetétje, folyószámlája, kinnlevősége, egyszóval: bonitása. Bizony van nekik minden olyasmijük, amije egy maguk-korabeli embernek illik, hogy legyen, sőt, nem árt, ha van, hogy legyen mit a koktélba aprítani – a koktélt csak úgy példa gyanánt, az általam megkövetelt árszínvonal jellemzésére hoztam fel, mert én inkább a kifinomultan kerítésszaggató nedűket preferáltam – mint például a chili-paprikán Ó mért omlottál össze, hullottál darabokra, te kimeríthetetlen, tiszta vodka-forrás, nagy Szovjetunió? Hogyan tehettétek ezt velem, ti Szövetségbe forrt szabad köztársaságok? Mindennapi dühöngő rezgekórunkat ki adja meg ma? agy ellen? És hol vagyok én, hol van az a huszonnyolc esztendős, korához képest eléggé elnyűtt fiatal férfi, aki a TU-134-es ajtajából visszainteget feleségének, szeretőjének és majdani második feleségének, aztán beszuszakolja magát a kényelmetlen ülésre, doboz Dunhillt, megvárja, míg eltűnik a No smoking felirat, rágyújt, komótosan meghúzza a palackot, és unott arccal lapozgatja az Útitársai: húsz db. szilvakék VOR-egyenöltönyös, beseggelt vállalati középvezető. (Ekkor veszi föl azt a szokását, hogy elfelejt magyarul, ha útitársai közt magyarok is vannak.) Most visszatérek az egyes szám első személyre, mivel már eléggé jelezve van: mennyire el- idegenedtem egykori önmagamtól. Az út, a repülési magasság elértéig: szórakoztató, a gép nagyokat zuhan a légzsákokban. Aztán, már a felhők fölött: sima unalom, mintha befagyott tavon. (A repüléssel is úgy vagyok, mint mindennel: néhány perc, és már megszokottá is vált; van egy újabb rutin.) Végre lehuppanunk a seremetyevói repülőtér „magyar betonjára” – hogy boldogult Jani bátyánkat idézzem. Egy szar, rozoga buszba zsúfolódunk. Az elvánszorog velünk a passzkontrollig, a szemitranszparens füstüveg ablak alatt becsúsztatom az útlevelem. A szúrós szemű balti szláv Higgyél már a szemednek! (Persze, lehet, hogy túl sok Lukácsot olvasott, márpedig Georg von Lukács megmondta rég, hogy: „a szem, jóllehet a látás szerve, akadályozhat a tisztánlátásban.” Vulgo: „a fasz, jóllehet a baszás szerve, akadályozhat a baszásban”.) Csak gyerünk már, gyerünk! Csak ki innen! Még e versből is ki, amelyben felidéztetik ez a lidércnyomás! Na végre. Huhh. Kinn vagyok a váróteremben. Már egy táblát is látok, És még van a táblához tartozó vézna hölgy is, aki Vergiliám leend majd az CCCP baljós bugyraiban. éppen csak a kocsi-konvoj hiányzik, meg a szirénázó, útvonal-biztosító rendőrautók. De impozáns így is eléggé. A teheráni jellegű forgalomhoz képest (autók, motorok, bi- és triciklik, szekerek, kézikocsik, targoncák, szamár-kordék) így is sztálin-barokk, olyasforma, mint a Lomonoszov-egyetem, csak kisebb londiner lenne, csak nő, de inkább börtönőr, oroszon kívül nem tud egy mukkot, vastaglábú trampli, barátságtalan, hülye picsa. A szobám: dögnagy duplaágy, lila plüss takaróval, rokokó (utánzatú) íróasztal, a bronz asztali lámpa félbúrája ibolyakék fodros selyem főkötő – üvegből. Na jó. A szobából ennyi elég. Mondom a kísérőmnek, hogy innék valamit. Sajnos, a szálloda mind a hat bárjában és éttermében momentán zártkörű rendezvény van. Hát ez esetben valamilyen kocsma, ha lehetne. Az van. Amint kiérünk a térre, kísérőm egy kies, mintegy hatsávos sikátorba vezet. Konstatálom, hogy kocsma, nos kocsma az van. Ezt meg kell hagyni. Valósággal a bőség zavara. Nyomás, be az elsőbe. Ez az! Ez nekem való: a füstöt vágni lehet, sör, vodka, húgy és hagymás-hering illat. Vállal-könyökkel akkor jó esetben csak kiröhögnek, de az is lehet, hogy pofán vernek vagy és már előttem csurig egy vizespohár, sejted, hogy nem ásványvíz. És valahonnan a semmiből egyszer csak ott van Ánya, mint egy jó tündér, kezembe nyom egy olajos uborkát, meg egy telefonszámot – és eltűnik. Jó nagyot húzok. Körülöttem mindenki picsa részeg, vagy énekel, vagy ordít. Fizetnek, fizetek. Keringőzök Moszkva-anyácskával. Belefúrom a fejemet a dekoltázsába,