Paradise Lost

Ahogy itt elveszetten bóklászom az unokapokolban, elkárhozott nagypapa, én, mintha egy elvarázsolt kastély tükörfolyosóin, ahol szétfolyó körvonalaimmal ráadásul ugráltatnak is különféle ugráltató-gépek. Kijárat nincs. Szörnyű szablyáikkal jönnek az unokanők, beszorítanak és azt mondják: Hopp! Halál reád, Öreg! És én? Ja, én kiszáradok majd, mint egy denevér. Semmi sem emlékeztet majd arra, hogy voltam. Ők mosolyognak, gomolyognak, s egyszer azt mondják majd anyjuknak: Mama, letéptük annak a fura, szakállas bácsinak a fejét, aki folyton azt mondta, hogy ő a Nagypapa. Nem hittük el. Méghogy egy ilyen koszlott, szőrös, szürke szörnyeteg. Csupa koponya volt. Átlátszott az agya a bőrén. Féltünk tőle. Ahogy lüktetett. De már nem fog.