Proton

Én most eltávozom, el az élők sorából. Hogy porként-e vagy sugárzás formájában, ki tudja? Nincs különösebb bizalmam a modern fizika képszerű megfogalmazásai iránt. Szalmai tanár úr hősiesen szembeszállt Heisenberggel, Einstein álláspontján volt, hogy isten nem kockajátékos. Kitelepített szerzetestanár lévén lehet, hogy többet tudott nálamnál afelől, hogy hol lakik az úristen. „Gyiriköm, gyiriköm – mondta nekem –, tedd ezt szépen le.” Feszület volt a kezemben, amivel éppen indián csatatáncot jártam. És akkor néma csend lett. (Elfelejtettem mondani, hogy a Jeney kocsmájában már eléggé beszívtunk – kisfröccsök, ilyesmik.) Szalmai tanár urat csak Protonnak hívtuk, s játékos kedvünkben egyszer kotonokkal aggattuk fel a physicum függesztőrácsát. Aztán jött a történelmi jelentőségű érettségi ügy. Sz. tanár úr arra kért föl, hogy rajzoljak egy szinusz-görbét, én pedig dacosan húztam egy vonalat, és föl-lemenő négyszögeket rajzoltam föl: Hősnek véltem magam. Sz. tanár úr megszemlélte a produkciómat, azt kérdezte: „Hallott már maga a Poisson eloszlásról”? Én mondtam neki, hogy a poászon az vagy hal, vagy méreg. Ő azt mondta: „Menj helyre, gyiriköm.” Ő már meghalt. Én próbálok a helyemre menni.1