Portrészerű
| Öregedő, fáradt férfi unatkozik a penészlő reklámsivatagban. |
| Tényleg, milyen furcsa – élénkül föl –, ilyet még nem látott: |
| penészes a homok! Illetve… vajon…? Inkább |
| takony-állagúnak tűnik! Pimpós kovászosuborka- |
| lésivatag? Megolvadt kocsonya? És amik |
| felhőknek látszanak? Azok mik? Szívós zsírdarabok? |
| Bőrkék netalán? Nem érti az egészet. |
| De a zsigereiben gyanítja: ez még végzetes lehet. |
| (Persze, csak tréfál. Hideg ő és magabiztos. |
| Mármint én. Ti. én vagyok ő.) |
|
|