Feljegyzés
|
Hamburger Mihálynak
| Mondd, Miska, érdemes nyakkendőt |
| kötni akasztásunkhoz? Hogy kötelező-é, |
| azt nem kérdezem, még rám fognák, |
| hogy szeretem az olcsó szójátékokat. |
| Mi tagadás: szeretem. Annál mindenesetre |
| jobban, mintha rámfogják vagy rám fogják. |
| Ily értelemdúsan, ily kiérdemesülten? |
| Pláne, hogy így „benne vagyunk a korban”? |
| Bizony, barátom. Benne vagyunk. |
|
| Nem zökkent ki az idő. És |
| „ó kárhozat”, nem születtünk, nem |
|
mi születtünk helyretolni |
| (legfeljebb el). (Szeretem a |
| Visszatérve a kezdő kérdésre: |
| minket nem fognak. Legföljebb |
| (zsebében egy zacskó gyűrött, |
| széthulló, finánclábas Kossuthtal). |
| helyettesítendők: mentholos, nikotinszegény, |
| ruha, szobakerékpár, politikaszegény |
|
| Mi nem értjük már az „idők” szavát. |
| (Melyikét, persze? Ha szabad kérdeznem.) |
|
| Persze. De ha meg meri kérdezni, |
| hogy szabad-e kérdeznie, akkor… |
|
| FORTINBRAS: El vele! (mosolyog, pezsgőt kínál)
|
|
|
|