Amíg lehet

Ahogyan megyünk összebújva az Iskola utcán fázós-boldogan („őszi szerelem” – mondta kis pimasz fiacskám) „őszi” – és akkor mi van? bár, persze tudtuk mi is pontosan, hogy ami jön, az tél, nem a tavasz, hogy most már minden utoljára van, hogy az öregség tele behavaz, de addig itt a kocsma és az ágy, addig legyen tivornya, buja vágy amíg lehet. És aztán szépen együtt, egymás kezét el többé nem engedjük, s együtt, együtt bár úttalan–útatlan toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.