És persze dolgozom

Tudod, társnőm, az ember olyan tétova, zavaros képződmény, még a magamfajta eszélyes lény is. Hol fatalista, hol csak szeszélyes és gyenge, lökdösik pillanatszülte vágyak. Közben fél is, amolyan fedett félelem ez, elfedik feladatok, közeli célok, mert az ember tervező állat. A tervezés reflex – mint a nyálkiválasztás vagy a pupilla szűkülése-tágulása a fényviszonyoknak megfelelően. És persze dolgozom: köddarabokat dolgozok át jéggé. A fordítás egy szabadabb neme ez: az ősz lágy, nyirkos impresszionizmusát eltolom a tél rideg realizmusa felé. Úgynevezett színházi fordítás ez a saját belső színpadom számára, hol én vagyok a rendező s nemkülönben az összes szereplő is. Más aspektusból nézve, már ami a költő és a vers, úr és szolga viszonyát illeti, a szolga én voltam.