Tengerparti elég
| Te női mivoltod fogyatkozásával |
| küszködsz verejtékezve – hosszú kín, |
| mert nagyon nő vagy –, én meg a |
| férfiasságom maradékát őrizgetem: |
| döntőképesség, gyors ügyintézés, szükség esetén erély, |
| ilyesmikre gondolok csupán, a hím |
| elrestült bennem, és nem is restelkedik |
| petyhüdöttségén. Ész? Még egy kevéske. |
| Erő? Annyi sem. Oly szent akarat? |
| Nyista. Nuku. Már egy szemernyi sem. |
| Úgy értem, hogy nem szent. Bátorkodom |
| szorítkozni a természetes önzésre |
| (bármit is értsünk azon, hogy „természetes”). |
| Fiatal hölgy nem kell: vagy lelkes liba, |
| vagy pedig csak a pénzemre pályázik. |
| Te csak beosztani akarod a pénzemet meg engem is, |
| de tapintatosan. Tehát viseltes bár, de elviselhető vagy |
| (elvben és többnyire): ez most egy bók volt. |
| Mondhatnám: tárgyilagos és visszafogott |
| szerelemnek megemésztő tüze bánt, |
| s minő egybeesés! kedvenc virágod a tulipánt. |
| Én penig alkoholista vagyok, mint Cs. V. M., |
| csak én testben jutottam el a kupresszusos partokra, |
| nem a gümőkór lázhullámain. |
| E sorokat is egy olajfák övezte, |
| tengerre néző teraszon írom. |
| Petőfi meg sohasem látott tengert, |
| ami mégiscsak égbekiáltó disznóság |
| (már ha volna értelme beleüvölteni |
| Isten vattával bedugott fülébe.) |
| Shelley belefulladt. Én a kelleténél jobban úszom. |
| Van pénzem. Mi rosszat mondhatnék még magamról? |
| Ritkán tisztálkodom, gyakran piszkoskodom. |
| Van étvágyam és ízlésem, szeretek |
| középnagylábon élni (ez elkerülhetetlen is, |
| mert negyvenhármas lábam van), sőt, |
| minden megszorítás és peremfeltétel |
| nélkül szeretek élni, csak úgy, mint az állat. |
| Ráadásul a haláltól sem félek. |
| Egyfajta orvosi kíváncsisággal |
| regisztrálom az életfunkciók |
| fokozatos apadtát/megszűnését. |
| Wittgenstein megkerülte a problémát |
| („A halál nem eseménye az életnek.”) |
| a lapos definíciós megoldásával. |
| Na de a haldoklás. Az bizony |
| esemény. Méghozzá a javából! |
| Mennyi izgalmas és tovább nem adható tapasztalat! |
| Hozzá fogható csak egyszer akad. |
| Hogy képzelhetném, hogy mindezt megúszom |
| s e törekvő világban lehetek |
| szándéktalan, szelíd és élveteg, |
| hogy békén sörözöm, vagy szürcsölöm az ouzóm, |
| és a megérdemelt büntetés elmarad. |
|
|