A lírai én meg amit zárójelbe tett

Az újságokból már csak az időjárásjelentést. (A sporthíreket régebben sem.) Egy pohár vizet kér. Mindennek már csak utóíze van. Az se legyen. Tükörbe néz, olyan szögből mégpedig, ahonnan ő nem látszik. Okafogytáni lét. Nem vet véget neki – hisz vége van. (A tükörben egyébként másfél törülköző, egy nikkelezett fémrúd, s egy boyler széle látszik. A szomszéd szobában egy nő számítógépel, akit szeret. Este valószínűleg, vagy inkább majdnem biztos: még elmennek valahová, beülnek egy (vagy több) valamire ő meg ő, vagyis ők. Egy nő. Egy férfi.)