Epitáfium

Agyonnyargalt életre hirtelen jön a halál. Belsejében érlelődne még döntés, eredmény, siker. Nem Fog. Elpusztul fonnyadtan és zölden. „Ha másik élet…”, motyogja az éji zajokra érzékenyített éberalvógép. Nincs másik élet. Veszteni tudni kell. (Szerencsére keveset, inflálódunk.) Daráljuk, szinte szándék nélkül a hátralévőt. Sírkövünk nem süpped majd dús talajba. Mint bevágott kocsmaajtó mögött, izzad, pállik, zümmög ételszagban és füstben a világ.