„Ha nem vagy itthon, üres a lakás”

Csak ismételni tudom önmagam, habár elég belőlem ez az egy is, terjedni sem tudok, mint pl. a pestis (a fenti „pl.” pl. kimondhatatlan, mert a szótagszám terebélyesednék, messze túl-túl a megengedhetőn, de már hagytam is abba, amidőn megérkeztél, mert nincsen szonetthetnék- em nekem, csak az időm töltöm, mint karalábét vagy tököt, amíg te másutt töltöd, drága Nőm, e hév nyarat, és én mint kilökött kutya, csak lihegek és nyelvet öltök.