Kis éji zene

Először alszom, törpe, nélküled. (Úgy értve: amióta. Költői túlzás. Vedd olybá. Virágcsokor.) Nincsen semmi: minden nagyon korrekt és nagyon környezet: a mosdócsap sem csapong. Csönd van. Halogén éjszaka. Tükör és szappan. A tükör: tükörsima. Falbacsavarozott, foncsorozott üveg. Semminemű richelieu-i perverz főpapi trükk. Hogyan is lehetne? Hol itt a fő-papi? A főétek-vétek? Hol a  na pi      (sic! ) megszolgált eled/elem (4 e + 2 rejtett genitivus; enyém-tied, tied-enyém reláció – ahogy vesszük). Hol vegyülsz éppen élet-elemem? Szabadgyököm? Most kezd megfájdulni a könyököm, amin Te jössz ki. Bocsáss meg, de nékem az egyedüllét: olyan, mintha zongorán hegedülnék. Csak a motívum dereng: szöszi, szöszike, szöszke/ közé, közibe, közte. Álomelőtti Leitmotiv. Alulajzott húr: lekonyul az ív. Lehangolt íjam-lantom dobhatni el, ideje volna már aludni el. A nap kel. Ha kell, ha nem kell.