Levéltöredék

Danilo Kiš, Danilo Kiš, Danilo Kiš, Kis Dani, halálodra rátehetném az én kis halálomat: életművemet (egy kis kupacnyi kakát, köztünk szólva), ha te, öreg firkás nem tettél volna rá kelletekorán egy jó lapáttal az én majdani halálomra: „HALÁL PÁRIZSBAN” – kész regénycím, majdnem mint „…Velencében”! De Budapesten?! Ebben a le-nem-húzott-wcnyi országban?! Most mondd meg… Nem mondod meg. Én se neked. Hátha még tudnád, hogy délebbre tényleg az lett: állítom: betegre röhögnéd magad. Ám te, halállátó szemeddel keresztülláttál rajtunk, leléceltél innen is, onnan is és mindenhonnan.   Nekem már késő. PS.: Különben azért hallok rosszakat is rólad. Máriáshuncutot játszani Trockijjal? Te tudtad a legjobban, mekkora pechvogel. Hagyd néha csalni.