Kívül
Jönnek (nü, mi az hogy jönnek? |
előkúsznak a repedésekből, |
a tavaszi nagytakarításkor megfordított, |
kiprakkerolt matracokból) |
a tányérnyalók, a tényárnyalók. |
A „nem egészen úgy volt”, meg a |
„dehogynem, még úgyabban volt” |
íródeákjai. Felhallik szobámba |
darutollaik szapora percegése. |
|
Hát igen. Pitvaronca ennek a Pitvarnak sem leszek. |
Pedig lehettem volna az előzőnek is. |
Ismertem az észjárásukat, a modorukat. |
Nyelvhasználatuk nüancairól
|
órákat adhattam, „intenzív tanfolyamot” |
tarthattam volna. (Mellesleg: |
kizárólag nüancaiban élt ez a nemtelenzet: |
a szókincs numerus claususa
|
(zárt szám) folytán az előfordulási |
gyakoriság volt az egyetlen üzenethordozó. |
Olykor egyes szavak tisztázatlan |
körülmények közötti eltűnése |
valóságos pánikhullámot kelthetett |
– ha képes volnék egyáltalán megijedni.) |
|
Visszatérve: lehettem volna. |
Az egész etikettet gyerekjáték |
lett volna elsajátítanom. Dehát |
a gyerekkorból már gyerekkoromban kinőttem, |
és külöben sem játszani születtem
|
Mondhatjátok, hogy kívülálló vagyok. |
Bystander – mégha nem is éppen innocent. |
Ovidius a Tomaji-ban. Ül a söre mellett, |
olvas, körmöl, elmélkedik, bambul. |
Három napot tölt egy négyszemélyes |
rendszeresen elemzi a kül- és belpolitikai helyzetet |
– a feleségével, törökülésben, otthon az ágyon. |
Ágyjelenet. Néha nyakkendőt köt, mielőtt vécére megy. |
Igazatok van. De ez egy megteremtett KÍVÜL.
|
Csendet kellett teremtenem. Némi nyugalmat, |
meleget, még mielőtt testem kihűl. |
És ezt magyarázatként mondom, |
semmiképp sem mentségemül. |
Egészen máshol szorul a hurok. |
|
|
|