Jobb-e az undor, mint a harag?

Fodor Gézának Roppant elődöm apodiktikus álláspontja – legalábbis orvosi szempontból több mint problematikus (1. még „vitatható”). Tudniillik a kérdés az, mikor, hogyan és miben akarunk kiszenvedni. (A halálnem – haláligen – ízlés és szerencse dolga.) Az undor inkább a gyomorra megy, az ún. gastrointestinalis rendszert veszélyezteti közvetlenül (fekély, „táplálkozási negativizmus,” bélbolyhok károsodása – undor sajt– és sajtótermékektől), közvetve: mindent – hipochondriánk szerint. A magvak mindenesetre (állítólag) nem ártanak, de a magvas gondolatok könnyen agyunkra mennek. És itt áttérnék a haragra. Az viszont az agyvér ellátását fokozhatja (erősen!) túl, illetve a szívszél (kívánatosnál korábbi) hűdéséhez vezethet. Javaslatom: rák, Marcus Aurelius, végelgyengülés, nagy szerelem, kopaszodás elleni szerek használata (intravénásan). Közszereplés. Vízkereszt. Vagy amit akartok.   (Exeamus.) Vulgo: mindenki megy a.