Lesz ez még rosszabb

Lesz ez még rosszabb, Irma, irmagunk sem marad; könnyet fakasztok szemedből, mint a torma, úgy szeretlek, ahogy már nem szabad. Vénülök; megy még a szerelmi torna, de a test egyre lankatagabb, ha ráparancsolok, még szót fogad, pedig magam: mint zápfog, hogyha korhad. Amikor azt hitted, teherbe estél, összerándultam az őrült örömtől, olyan volt, mint egy álom: estély, kastély – – – ha eszembe jut, még mindig dörömböl a szívem – beveszek egy Nitromintet – nem metafora volt ez. Rád tekintek: tükröződöm: én vagyok a gyerek.