Szent a béke

Ahogy nézem egy idegen erkélyről (nem az én lakásom; a tied se; bérelt-baráti). Te! Gondoltál már erre? Talán nem is lesz. Marad a szabad ég, meg az alatt. Szóval, ahogy nézem, hogy tünedezik őszülő szőkeséged át a lombözönön, ami meg rozsdállik (Isten tartsa meg őtet ilyen állapotában), mert a rozsda jót tesz: kívülről rohaszt, befelé konzervál: és ha a játszma végülisre áll – akarhatunk-e többet. Hát persze, miért ne? Akarni – ha épp akarunk – szabad. Akarhatjuk, mint rozsda a vasat? mint vas a rozsdát? elmúlásukat? azoknak aki én, te, ő, mi vagy?