Kapcsolatunk kezd meghitté válni
| Már amikor megsértődtem, is tudtam, |
| hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen |
| de ha már – akkor az ember kitart |
| reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen |
| elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot |
| olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré, |
| hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került. |
| De azért nem változtatunk a testhelyzeten: |
| minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves) |
| úgy három s négy között felébred végre |
| (szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik. |
| „Mit csinálsz, te hülye?” – kérdi kábán. |
| MéIy alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is, |
| ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell). |
| Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik. |
| Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom. |
| „Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit” gondolom |
| a lépcsőházban, de most már nem megyek vissza, szólni neki. |
| Lassú léptek, körülményes rágyújtás: túl nagy időelőnyöm van. |
| Töprengő arccal baktatok a másik oldalon, |
| mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva. |
| A Statisztikai Hivatal kiadványboltja előtt |
| elfoglalom őrhelyemet: a kirakatablakban |
| a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik. |
| Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon |
| – milyen kedves ebben a kiskabátban! |
| (minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves). |
| Igaz, magam se volnék megvetendő az én kiskabátomban |
| – de úgy néz ki, hogy ő nem néz ide. |
| Követem, a hátához igazodva, |
| az autók között, rézsút át a Mechwart-téren |
| (jóformán az autók alá – kis jutalomjáték |
| Neki – no persze, ha errenézne. Nézhetne pedig: |
| idegek kellenek ehhez, s bizonyos |
| mértékig a testi épségemet teszem kockára.) |
| A 12-es eltakarja. Ha nem szállna föl rá, |
| sétálgatnék az árkádok alatt föl s alá |
| céltalanul (talán elgondolkozva?). Fölszállt. |
| Elindulok, most már a szokott gyorsabb lépteimmel. |
| Egy csomó hülyeséget el kell intézni. Majd délben fölhívom, |
| valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom |
| (nagyon barátságosan, ám kissé erőltetett vidámsággal |
| – „vegyük úgy, hogy nem történt semmi”), de ezen ráérek |
| gondolkodni majd, amíg kapcsolják. Együtt ebédelünk. |
|
|
|