Papír, papír, zizegés

Mikor írhattam ezt a levelet? Kedves E rzsike? lvíra? Nincs okunk szégyenkezni a meg nem történtek miatt. Hotelszobákban olykor – átutazómámor? – megfeledkezünk magunkról Ennyi. Hely, év – s folytatás nélkül. megfeledkezünk? De KI lehettél? És miért éppen hotelszobákban? Közterek árnyas padjai, kapubenyílók, kinemvilágított telefonfülkék, couchette, villamosperon Hűvösvölgy felé… – konyhaasztal is lehet erényszünetnek, -szűkének melegágya túlnépesedett partin. Ki lehettél Kedves E? S miért megnemtörténtek? Nem ment? Valaki bejött? „Hangulatilag” nem jött össze? A „szitu” nem volt „olyan”? Összement, mire…? Mire ment „ki” a játék? Valami rilkézés volt? „Két magány óvta, védte és köszöntötte egymást?” – A papíron lévő jelek szerint: sikerrel. (Köszöntés: nyilván. Szoktunk. Óvás és védés: ment úgyszintén.) És mikor történt nem meg? Én mindig, mondjuk: majdmindig pali vagyok a helyzettragikumra. És valóban nem? Egy nézés vagy érintés – – – Nézés megtapadása (a nézett által észrevéve és tűrve, netán: sőt) a test valamely domborulatán vagy homorulatában (a kebel völgyében, honi soit!); ottfelejtkezett kéz a csípőn előretessékelésnél, haj könnyű, aranyló söprése arcomon, vonatfolyosón. Amire mint meg nem történtre gondolgatunk, az – sajna vagy hál’isten – megtörtént, meg bizony. Ki voltál? Ki lehettél? Néhány esetlen bókom ott bolyong hallójárataidban? Az emlékezet alantasan szelektál. Mint ahogy szűk cipőbe is képes beletévedni kavics, hogy azután egy hosszú séta során át nyomja talpadat, vagy a lábujjad közét (miközben csevegnie és gyönyörködnie kell a társaslénynek). És ilyeténképpen a szavak is: halálunkig hangoznak az elhangzottak: becézés, bántás (az előbbi gyakran utóbbinak bizonyul – a kavics sem akar sérteni). Nájlonharisnyás lábad egyszer majd nem lesz már, fura mondani: „elporlad bokád” (ennyi vélhető rólad: divattörténeti, enyészettani evidenciák), fájó agyvelőnk (engedtessék meg! Mondhatok „fényszomjas szem”-et is) pár tizedgramm porrá lesz, nyakkendőim és ingeim kidobják, bolhapiacon árulják szemüvegünket, szoknyád felmosórongyként hasznosul. (Hízelegne a gondolat, hogy az én poraimból fakadt a partvisnyél, melynek fejét szoknyáddal pólyázzák be. FELSAJOGNÉK, Kedves E)