Reggeli kávézás

Szeretem az őszi hideg szobákat, ülni kora reggel összehúzott köntösben a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, párolog a völgy meg a csésze kávé – ez hűl, amaz melegszik. Sokasodik a piros meg a sárga, fogyatkozik a zöld, pereg a sárba a sok levél – halomban a nyár devalvált pénze: oly sok! oly semmitérő! Lassúdan kékbe vált az ég hamvasszürkéje, enyészőben az enyhe borzongás. Közelednek a nappal-dagály türelmes, óriás tolóhullámai. Kezdhetek folytatódni. Megadom magam egy személytelen felszólító módnak.