Nagyanyámra (1894–)
| Kevés időt jósolok a Mamának, |
| ez ízehagyott, kímélő időpép, |
| amin sorvadt elméje nyámmog. |
|
| Nem találsz haza már az előszobából. |
| Nincs itt keresnivalód. Kikísérlek. |
|
| Mi egy kicsit még elnézzük a hajnalt, |
| más ablakokból, ahogy idevillog. |
| Gyereket fürösztünk, és tésztát gyúrunk. |
| Telünk-múlunk. Néhányat alszunk még. |
|
|
|