Állítólag

Buharin a kivégző helyiség felé haladtában elérzékenyült a halandóságán, szerette volna megsimogatni az emberek fejét. De egy sem volt kéznél. Így csak dúdolt magában (befelé mintegy): „Mert mindenki meghal, aki igazán szeret.”1 Aztán belegondolt, s: Herbert, Herbert, Bauer Herbert,2 te barom, te lila állat! vélte, és a féligszítt Bjelomor Kanált3 az egyik pribéknek odakínálta.4