Matolay Magdi halálára

Nem holmi fenntartások miatt nem voltam ott, Magdi, objektív okok, ellenőrzőkönyvbe is beírható akadályoztatás: forgattam volna – ha kisüt a nap délig: és négyszáz forint az ideát négyszáz forint: húsz deci „Cs-vitamin”, egy fogpótlás, egy tüzelőrendelés csúszópénze vagy egy előre nem látható célú, igéretes befektetés. Szép voltál a múlt nyáron. Folyton nyafogva is. A letörött szemfogaddal is. Milyen világ, mondd, lett volna kellő neked? Férfiak krepp-papírból? Börtönebb viszonyok? Strand Floridában? Polgári házasság (áldozatos élet beleértve) a nyolckerületben? Vagy még egy utolsó koloratúr bolyongás? Gyerek fölé hajlás? Apácafőkötő? (Sziklafal mohosította látkör?) Az evilág, amelyre való már nem akartál lenni, végzi tovább a testi-lelki gyakorlatokat (olyanok ezek többnyire, mint egy összevont hittan-testnevelés-osztályfőnöki óra). Szerettünk (azt hiszem), de társaságodat ritkán kerestük, túl sok (vagy épp elég) volt és maradt a recsegő padlókon és műköves konyhákban kijárkált szenvedés. Mi az ablakon inkább csak kinézünk, hogy lélekben legyünk egy kissé az utcán is, amikor testben nem vagyunk kénytelenek igénybe venni a lépcsőházat.