Nyaraló férj a feleségéhez

Fura idill. Most semmi kedvem itt lenni. Nézni a szomszéd kéményének koromtól zsíros eternit toldalékát, a másik szomszéd téglaboglyáit (épít), vagy ezt a talpam alá törekvő hernyót (továbbment lepke-céljai felé, mielőtt eltaposhattam volna). A túlpart: másik ország, ugyanilyen házakkal. A folyó hideg. A vonat most megy el. Az idegesség átragad a bokrokra, a főtt krumpli kapálódzik a kés alatt, a vaj sehol, a törülköző viszont a lábvízben Most jöhet akárki! Föltéve, hogy nő. Nő! Nem mint hajam az agyvízmosta csontból, hanem nő: asszony, lány, hajadon, hölgy, csitri, fruska, csaj, spiné, rüfke, pipi, repedtsarkú, szűz, özvegy, koszorúslány, ara vagy te (valamelyik „te”, biankó). De így még jobb. Lassan leüledek csituló nap aljára. Jobb így. Habzsolnak a szomszéd disznói, én is lebandukolok egy „böllérmájra”. Aztán már csak az elalvás hepehupái.