Néha kisüt a nap

Mán és holnapon a tegnap átleng, visszavert vágy íze bujdokol, mint kemény, zöld gyümölcsben a féreg: sürgésünkben fészkel a kudarc. Tudjuk mind – és mégis, hogyha reggel tiszta ingben a kapun kilépünk, s ránk pillant a megmosdott világ, renyhe, zsibbadt érzékeken átüt tökéletes térd káprázata, illatos haj sepri végig arcunk, egyre beljebb csal a női hívás – kezdettel kínál, nem folytatással! szót nem szól, de mosolygó szemét ránk függeszti rezzenetlenül: örömöt vagy méltóbb kínt igér.