Van Maya. Mi is van még?

Van Maya. Van az összestöbbinő.

Ez a felosztás netán sértő lehet,

vissza- és előremenőleg.

Ezért szíves elnézést és kegyelmet kér

kartácstűzben is lovagias Lényünk.

Mármost miről is volt szó?

Igen,

hogy az „összes”-be sorolás sértő lehet

az Összestb-re nézvést. Minden

kategorizálás megfoszt

az egyetlenségtől.

(Furcsaröptű emberlény

csupaszín tollazata.)

De hát a búcsú zubogó vizében

a legszebb madár is

megfosztatik tollától. Lesz csupasszá. Lesz a becézett,

fenyőmagon nevelt, pihés madárka:

nyers

hús.

Amit utóbb majd, így vagy úgy, elkészít

magának,

s fűszeres szósszal, dús garnírunggal,

magányos asztalánál (damaszt szalvéta-dárda,

tömör ezüst, törékeny porcelán, metszett poharak,

fajansz fogvájótartó komor, parvenü kellékei között)

bekebelez az ínyenc emlékezet.

Maya VAN. Ablakot pucol, gépel, vagy a körmét

a lábujján. Fürdik az Örök Téma.

Lépdel. Hajladozik. Belátni neki. Ahogy a padlót mossa.

A hajcsatját keresi. Három

cigarettája ég (három főbűne)

a lakás három különböző pontján.

Átrendezi a tükörgyűjteményét. Rágyújt a negyedikre.

Vihetem utána a hamutartót.

Kávét főz. Mayálkodik.

Ejti le magáról a szoknyáját, félkézzel még

behúzza a függönyt. Él.

Persze az ÖSSZESTÖBBINŐ is van.

Mennek az utcán. Férjhez.

Válnak. Beválnak. Szülnek.

Özvegyülnek.

Könnyeznek, mosogatnak, mosolyognak.

El-feltünedeznek. A nagy teknőben

buborékokat vet a kelő tészta.