Rozzanett

A fájdalomba magam beburkolám, mikor elbúcsúztunk a pályaudvaron. Aztán jött Budapestis, külváros, dudva, rom. Elfoglaltam a fővárost. No lám! Érzelmeim, miként a porcelán- készlet pótolhatatlan tartozékai, egy barom1 hibájából széttörtek: úgymint a majom- éz-melegítő, a csonttányér, a halfogókanál. Most néha a hónaljadra gondolok (úgy is mint magányember). De nem tisztán. Egyszerre több dolog fordul meg fejemben. Bonyolultabb vagyok, mint teszem azt egy gépkocsi-motor, amely gyügyü célok után lohol, mint az ír tengeren a vizet nézve Trisztán.