Ne lankadjunk, próbáljunk meg egy szépet

írni a nőről, akit szeretünk,

Gyermekei anyjáról. És eléghet

a szerelemben férfiszerepünk.

Egy hűlő test, mely nyugalomra vágyik

– vágyik egy hűvös, mosdott test után.

Melléfeküdni. Vagy a vágyra vágyik?

Ilyen ravaszkodva? Ilyen sután?

Ki tudja. Ilyenek vagyunk. Egy félig

leélt (-élt?) élet mögöttünk, s még mit tudom én mi!

A jövőtől, remélem, megkímélik

szellemem pusztulékony szerveim,

igazán valami szépet akartam írni neked, te kedves,

hát ez nem ment, és ráadásul aludni se hagylak,

akkor legalább gyorsan véget vetek ennek a kurva szonettnek

Minden folytatódással szemben van némi

averzióm, s ha valamit: tudom, mitől kell félni.