Sándorhoz

„Itt benn vagyok a férfikor nyarában” – írtad huszonöt évesen. Kegyetlen ősz tört ránk, tépi a fákat, esők ostora sebzi a lomha folyót. Láttam lakatlan házad meg a tölgyfát, amely alatt állítólag… Tizenkét évvel túléltelek már. Hallgatom az esőt (híjas a tető a szüleid házán), tintás ujjamat bámulom és téged, vagyis a PETŐFI ÖSSZES KÖLTEMÉNYEIT lapozgatom Dömsödön: „Sors, nyiss nekem tért.” Majd nyit. Szóval téged olvasgatlak ez őszeben, melynek nem is volt nyara.