Találkozás

Jössz felém a szobán át örök jövésben, lépteid alól nem fogy a tér, ugyanabban a lehetetlen színű zöld kardigánban, a félhosszú flanelszoknyában, amit a koporsóban viseltél, lábadon a szürke gyapjúharisnya, jössz a szobán át (anyám a teakonyhában matat), gyermeki, bízó, csupafog mosolyoddal, felállok, nézlek, ideges mosollyal: – úristen, hogy mondjam meg? Hiába… nem tudok veled élni. Hiába támadtál föl.