Örökhétfő

Miután a hétfő – a szervezők legnagyobb csodálkozására, sőt, minden várakozása ellenére – sikerrel lezajlott: az apróságok, akik nem emlékezhettek már a kedd, szerda és a csütörtök fokozódó nehézségeire, sőt a pénteki színpompás katasztrófa is csak annyi nyomot hagyott bennük, hogy „durrogtak a staneclik”: bírálni kezdték a szabadszombatot, a virágvasárnapot (a felnőttek azt sem tudták, milyen nap van, együtthaladtak korukkal, és – korukhoz képest – egyenletesen kinyúltak). Csak az óvoda meg a bölcsöde toporzékolt: hogy miért dobszerda, hogy miért szerelemcsütörtök, hogy a kiskedd átcsap nagypéntekbe, hogy az ezüst – illetve aranyvasárnap között ésszerű határt csak a hamvazószerda dinamikus perspektívájából lehet vonni, és ami az úgynevezett „húshagyó” keddet illeti – korántsem hagytak húst, illetve korántsem hús volt az, amit hagytak.   A megnemszületettek undorral figyelték az egész komédiát, mondván, hogy minden mondvacsinált, amíg ezekről az izékről beszélnek, s nem mondják ki világosan, hogy hosszabb a péntek, mint a szombat. A felnőttek ezek után sem tudták, milyen nap van, de jelentették a szervezőknek, hogy állítólag folyton nap van. A szervezők a nagy időzavarban úgy értették: tegnap van, ezért évfordulókkal kezdtek kísérletezni, ilyeneket mondtak: „Ma volt 150 éve tegnap.” Majd áttértek a kerek számokról az ellipszis számokra (Holnap lesz 132 éve tegnap stb.) de az óvodások, a bölcsödések, a megnemszületettek és (sajnos immár) a felnemnőttek is obszcén mozdulatokat tettek időnyalókáikkal, homokóráikkal; telefingták a korszagalkotó lékgömböket, teleszarták a Telstarokat, phalliújságokat ragasztottak, francparenseket és zölddisznókat hurcoltak az ezeréves Pillanatnyilag téren rendezett Momentánnál, és egyre ezt ordították: Ma mi van? Ma mi van? Az Örökhétfő bevezetése óta az Örökkévalóság (azelőtt Pillanatnyilag) téren ezeréves gyeptéglák zöldellnek élőképek körül. Harangvirágok, tölcsérikék harsognak: hétfő! hétfő! Csak a sírkertészek motyognak maguknak: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, és rozsdás kannáik letéve a napsütötte temetőn: vasárnap.