Nagymama

A nagymama növesztett engem ilyen roppant nagyra, szívósra, szépre, erősre. Mikor elkezdtek lőni, az aranykarkötőjén vett két libát, lesütötte, aztán, nyomás! le az óvóhelyre. Azóta: süt, süt, süt ebben az átmeneti helyzetben. Nagymama előre tudja a világháborúkat, a tanácstalan köztársaságokat, illenforradalmakat, ollanforradalmakat. Egy háziasszony – – – vallásilag közömbös: de annyira, hogy a közeli katolikus templomba jár, evangélikus pedig – – – de én libát faltam az óvóhelyen, miközben a forradalom fölfalta gyermekeit. Hát egy ilyen LÉGÓtalmi pince volt az én gyerekszobám. itt etetett nagyanyám, ott könyvelt nagyatyám, onnan járt be anyám, onnan akasztották a bácsikám, onnan emigráltak a nénikéim Házasságba, Angliába, Mennyországba. Volt egy sárkányunk, a Szálasi Mátyás – – – Hogy sziszegett, pisszegett! Ő ette meg a libabelet, a csótányokat, a kengurukat, a farkasokat, a mihályokat, a kártevőket, az árvetőket, mind, mind ezeket a fantasztikus vadállatokat, akik benépesíték gyermekkoromat.