Apokrif
Nem lel, felkel. Pizsamára |
hogy egy fröccsöt legalább – – – |
– – – „Megint Isten?” |
– – – „Az hát, megint.” |
Sóhajt, nagyot húz, és legyint: |
múltkor kivertem a huppot. |
Ha az orrom előtt dugtok! |
– – – de így megmondtam a Marinak, |
legalább tartsad a pofád, |
úgyis szól mint a földrengés |
közben – de komolyan! – ne halljak |
több ha-ha-ha-halleluját!” |
|
|