Invokáció

Eltávolítom írógépemről a Napot. Fölemelem papirostul a gépet, hátradöntöm, és lecsusszantom róla. Most ott hever a zöld abroszomon. Aztán ülök a széken – fázékony úszó, aki féli a hideg vizeket: úszás borzongatában. Tényleg fürdő- ruhában ülök. Nyár van. Künn a kertben Maya fehér ruhája függ a zsinegen. Maya másutt s egy más színű ruhában függ az adott körülményektől. Őrá várnék most ebben a szobában, ha el nem kezdem ezt írni, hogy ne várjak, s ne akkor kívánjam majd, hogy ezt írnám, amikor majd nem kell már őrá várnom. Rögzítsem most tehát: a Múzsa – távollét. Távolléte egy írógépkarok közé redőzött napszalagnak. Távolléte egy fehér ruhát kitöltő valami élőnek.