Éber-álomkép Mayával, gyerekkel

Hátadba nyomódik lejárt személyid száma, az udvar lángra lobban, mint a karbid. A gyermek álmában megint felül, ellopott biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről, ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában vérpadra viszi a biciklitolvajt. Komoran evezünk a gyönyörért, hajnali Styxen. Öregasszonyhang herseg az udvarban, álmunk rothadt tökön tapos. Szeretlek, kedvesem tűzvész szemekkel nézel rám, pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás a gombás lepedőn. Nyirkos falak izzadják a szerelmi kínt, hűtőszekrényünk felforr. Izzik a margarin az aranypapírban. A hajnal ütésrekész. Nem mentesz meg te sem. Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek várnak. Hogy tudsz rájuk nézni? Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom… nem érdekel… Elintézzük magunkban az életet, aztán essünk egymásnak, holt a holthoz, sietve, szétesőben.