Öt szerelmes vers

1. A tények összegyűltek ellenem, szerelmem, és nem-valónak mutatnak. Nevetés? Vacogás „Fogadj fiadnak!” 2. Én játszom: „Kinek kéne kellenem?” s ingem alatt emlék-ujjak matatnak – tapadnak, másznak! – villanyozva bőröm. Amíg bűvöllek és megkedvelődöm, elölt ölelések csiklándanak. 3. Szellem vagyok, Tündérkedek, tűnődök, rád nézek, átlebeglek, oxidállak, mint a levegő a felületet. 4. „Ha nem szeretsz – majd kitalál a kín.” Kedves vagy. Élek is, amíg kivánlak. Szerelmed megtart, mint a formalin elvetélt magzatot a tudománynak. 5. Nem kecsegtet se gyönyör, se gyerek. Mint egy kurva piactérnyi ölébe: jelenlétem a világba mered.