Házasság
| Női fájdalmaktól oly sokszor átjárt |
| derekad a kályhacsempéhez dőltve |
| ránézel örömtelen békességgel |
| a férfire, ki bútor és szobor. |
| Szoknyád, mint zacskó a cukrot, kínálja |
| ismerős édességedet. Ne vedd zokon, hogy |
| elérteni véli, mit félreért. (Pedig már |
| ziháltatja a szerelem szerpentine.) |
| És nemkívánt gyönyörben egyesültök, |
| mint sav a fémmel – sóváran, siváran. |
|
|