Hála

Az állami ünnep elhülyült csöndje nem különbözik a katolikus vasárnapokétól. Tömeges lézengésben az emberek még ellenszenvesebbek, mint célba fogva. Most nem enyésztetem, mint szoktam, hálátlanul az ajándék szerelmet. A vákuum utcákon az menekít át, hogy emlékezem arcodra és combodra, melegedre, öled halvész szagára. Hiába kerestél fürdőszobát, az ágy kényelmetlen volt, mint egy tetőgerinc. Bőröd új szagával elvegyült a matracok rovarirtószaga. Ágyúszóra ébredtem, kerekszám éve történt valami. Még aludtál. Szemüveged, lakktáskád a földön hever, ruhád lóg az ablakkilincsen, kifordítva praktikusan. Fekete kombinéd egyik pántja lecsúszott. És szelíd világosság tétovázott a nyakad pihéin, a kulcscsontodon, míg egyre ágyúztak, s egy kibökődött fotelrugón reszketett a finom por.