Nőkről
| Egy – nem, kettő elhagyott. |
| Kettő halott, kettő elhagyott, |
| egyet a játszi sors még meghagyott. |
| ínyből, egyszál laza fog. |
|
Hála
| elhülyült csöndje nem különbözik |
| a katolikus vasárnapokétól. |
| az emberek még ellenszenvesebbek, |
|
| enyésztetem, mint szoktam, |
| hálátlanul az ajándék szerelmet. |
| az menekít át, hogy emlékezem |
|
| Hiába kerestél fürdőszobát, |
| az ágy kényelmetlen volt, |
| Bőröd új szagával elvegyült |
| a matracok rovarirtószaga. |
|
| történt valami. Még aludtál. |
|
| És szelíd világosság tétovázott |
| a nyakad pihéin, a kulcscsontodon, |
|
|
Új szerelem
| fuvallatával arcodon sietsz |
| a gallyakkal behullott úton. |
|
| igyekszik zöldellni: hálás |
|
| Arcodhoz közeledni, melegén |
| olvasztani a szem száraz jegét, |
|
|
Füst alkohol zene
| anyafolyadéka lebegtet-ringat |
|
|
Házasság
| Női fájdalmaktól oly sokszor átjárt |
| derekad a kályhacsempéhez dőltve |
| ránézel örömtelen békességgel |
| a férfire, ki bútor és szobor. |
| Szoknyád, mint zacskó a cukrot, kínálja |
| ismerős édességedet. Ne vedd zokon, hogy |
| elérteni véli, mit félreért. (Pedig már |
| ziháltatja a szerelem szerpentine.) |
| És nemkívánt gyönyörben egyesültök, |
| mint sav a fémmel – sóváran, siváran. |
|
Randevú előtt
| (Árnyéka sajnos szebb, mint ő maga) |
| egy fűcsomón kifente a cipőjét, |
| és hogy felderüljön a szájaíze, |
| a tócsán hunyorgó Napba köpött. |
| Tikkelő szemhéjait megfékezni |
| elropogtatott kézből két tablettát. |
| Állt a megállóban. A többi már az |
| élőáruforgalom ügyköre. Találkakész. |
|
Telefon-alba
| Kocsival ment, el ne aludj már. |
| de csak a gangon gyújts rá, |
| a Lukácsban a pénztárnál. |
|
Szemrehányás
| elolvadnék, mint a besózott jég |
|
Öt szerelmes vers
|
| A tények összegyűltek ellenem, |
| szerelmem, és nem-valónak mutatnak. |
| Nevetés? Vacogás „Fogadj fiadnak!” |
|
|
|
|
| Én játszom: „Kinek kéne kellenem?” |
| s ingem alatt emlék-ujjak matatnak |
| – tapadnak, másznak! – villanyozva bőröm. |
| Amíg bűvöllek és megkedvelődöm, |
| elölt ölelések csiklándanak. |
|
|
|
|
| Szellem vagyok, Tündérkedek, tűnődök, |
| rád nézek, átlebeglek, oxidállak, |
| mint a levegő a felületet. |
|
|
|
|
| „Ha nem szeretsz – majd kitalál a kín.” |
| Kedves vagy. Élek is, amíg kivánlak. |
| Szerelmed megtart, mint a formalin |
| elvetélt magzatot a tudománynak. |
|
|
|
|
| Nem kecsegtet se gyönyör, se gyerek. |
| Mint egy kurva piactérnyi ölébe: |
| jelenlétem a világba mered. |
|
|
|
|
Szerelmek
| Jég és aszály közt játszi évszak, |
| zárka falán elképzelt hézag. |
| Poros húrokról nem vélt zengés, |
| holdfénybe fagyasztott lézengés. |
|
Felirat
| A kaktusz és homok kora elközeleg – |
| Vége, ti kedvesek, a szerelemnek. |
| és kemény lesz, mint a kvarc. |
|
Kegy
| a szórakozott sors kihez kegyes |
| nagyon hirtelen könnyű lesz |
| ujja hegyén megtartja a halál |
|
|