A megváltás hátulütői
| Isten éjjel ágyam szélére ül, |
| a szakállszőröket egyenként kicsavarozza |
| államból és (mindig három ångstrőmmel) |
| hosszabbakat csavar be a helyükre. |
| A használtakat egy Nivea-krémes dobozba rakja, |
|
| Ez hetek óta így megy. Minden éjjel |
| Felébredek, hogy szúr. Káromkodni |
| készülök, de szavam elébe vág: |
|
| Szakállam mint megdühödött kefe |
| sikálja a fekete levegőt: |
| Mi lett volna, ezzel a fáradsággal, |
| mindjárt ezt belerakni? Nem riaszt fel folyton, |
| s maga se végeskedik ennyiszer ebben a |
| lukban, ahol még én is alig férek. |
|
|
Mond valamit – mormogta szórakozottan, |
| visszaszórta a Niveás dobozba – |
| ha akarja: leszerelem az egészet. Én megértem. |
| De hát – ne legyenek illúziói: |
|
|
|